- Nyitvatartás: Hétfő-Péntek: 8.00-17.00
Martfű Hely- és Ipartörténeti Gyűjtemény
a nyugat küszöbén
a martfűi tisza cipőgyár termékei 1968-2000
a martfűi tisza cipőgyár termékei 1968-2000
A cipőgyár Martfű történetétől elválaszthatatlan, annak szerves része. Kiállításunkban annak lehetnek tanúi, hogyan vált a kapitalista múltú, nemzetközi hálózatban felépített kis üzemből állami fejlesztésekkel, egy nyugati márka segítségével az ország legnagyobb cipőgyára az 1980-as évekre.
Mindez nem történhetett volna így, ha nincs az a sok munkás és vezetőik, akik sokan iskolától nyugdíjazásukig nap mint nap a gyárért dolgoztak. Tették ezt legjobb tudásuk szerint, így emelkedhettek a gyár termékei a nyugati nagy márkák szintjére.
A Tisza a mindennapok része lett. A sportolóké, a katonáké, a konyhásnéniké…, a tornaórás gyerekeké, a fiataloké, a középkorúaké és az öregeké. A családoké volt a plakátokon, naptárakon, boltokban, este a tévétornán. Többmillió pár cipő készült évente, gyártottak nyugatra és keletre.
The shoe factory is inseparable from the history of Martfű and is an integral part of it. In our exhibition, you can witness how the country’s largest shoe factory became the largest in the 1980s with the help of a Western brand from a small factory with a capitalist past, built in an international network.
None of this could have happened if it weren’t for the many workers and their leaders who many worked for the factory every day from school until their retirement. They did this to the best of their ability, so the factory’s products could rise to the level of Western big brands.
The Tisza became part of everyday life. For athletes, soldiers, kitchen aunts…, gym class kids, young, middle-aged and old. It belonged to the families on the posters, calendars, in shops, in the evening at the TV tournament. Millions of pairs of shoes were made every year, produced to the west and east.
A martfűi cipőgyár Cikta Rt-ként kezdte működését az érsekújvári Cikta Kft. leányvállalataként, alapításának és az építkezés megkezdésének ideje 1938-41.
A cseh Bata cég az első világháborút követően kezdett vállalata fejlesztéséhez, melynek során. Több mint 50 gyárat alapított és Zlin mintájára sorra nőttek ki a földből a Bat’a városok. A gyárak és a melléjük épülő gyárvárosok azonos elvek és típustervek mentén épültek.
Martfűt 14-16 ezres lakosú városnak tervezték. 1942-re a terveknek csak egy kis része valósult meg, a háború elvágta a további fejlesztések útját. Hiszen tudják, lett volna itt templom „sárga kocsijú villamos, repülőgép-leszálló pálya, hajókikötő a Tiszán”, de épült volna városunkban kórház, szálloda, üzletház is. A gyárak és a melléjük épülő gyárvárosok azonos elvek mentén épültek.
The shoe factory in Martfű started operating as Cikta Rt., a subsidiary of the Cikta Ltd. in Érsekújvár, with its establishment and the beginning of construction taking place between 1938 and 1941.
The Czech Bata company began the development of its operations after World War I, during which it established more than 50 factories, and cities modeled after Zlin began to rise from the ground one after another. The factories and the factory towns built alongside them were constructed according to the same principles and design templates.
Martfű was designed to be a city with a population of 14,000 to 16,000. By 1942, only a small part of the plans had been realized, as the war hindered further development. After all, they knew that there would have been a church here, ‘a yellow tram, an airplane landing strip, a harbor on the Tisza,’ and there would have been a hospital, a hotel, and a shopping house in our city as well. The factories and the factory towns built alongside them were constructed according to the same principles.
A Cikta Rt. iparigazolványában foglaltak szerint a martfűi cipőgyár „jogosult mindennemű lábbeli / ideértve a gumi lábbeliket is/ bőr, cipőbélésáru, fasarok, harisnya és cipőkenőcs gyárszerű előállítására, az ipar gyakorlására”.
Hivatalosan 1942 július 1-jén megindult a gyártás a Bat’a tervek szerint felépült ’A’-gyárban, mintegy 500 munkással.
A háború után, 1950-ben a Cikta Rt. helyett már az államosított Tisza Cipőgyár Nemzeti Vállalat üdvözölte a községi rangot kapó, önálló Martfűt. Az „új” Tisza Cipőgyár 1000 fős összlétszámából 791 munkás 1569 ezer pár cipőt gyártott.
According to the industrial certificate of Cikta Rt., the shoe factory in Martfű is „entitled to the factory-like production of all kinds of footwear / including rubber footwear/, leather, shoe lining goods, wooden heels, stockings, and shoe polish, as well as the practice of the industry.”
Officially, production started on July 1, 1942, in the ‘A’ factory built according to Bat’a’s plans, with about 500 workers.
After the war, in 1950, instead of Cikta Rt., the nationalized Tisza Shoe Factory National Company welcomed the newly independent Martfű, which received municipal rank. Of the 1000 total employees of the ‘new’ Tisza Shoe Factory, 791 workers produced 1,569,000 pairs of shoes.
1968-ban egy országos szintű koncepció készült a cipőiparról, mely az 1955 óta bekövetkezett változásokból igyekezett megbecsülni, hogyan alakul a termelés 1970-85 között. Ma már tudjuk, a becslések közel helyesek voltak, bár a 80-as években kissé lassult az emelkedés a termelésben és az eladásokban is. Az alapanyagok tekintetében a műanyagok és műszálas textilek irányába tolódik el a hangsúly, a gyártás technológiája is folyamatosan korszerűsödik.
A divatot az 1950-es évek elején az ideológiai kötöttség határozta meg, központban a gyárakban dolgozó nő.
Az 1960-as évekre a rendszer enyhült, egyre fontosabb lett a divathoz való alkalmazkodás.
In 1968, a national-level concept was developed for the footwear industry, which aimed to estimate how production would evolve between 1970 and 1985 based on the changes that occurred since 1955. Today we know that the estimates were nearly accurate, although in the 1980s the growth in production and sales somewhat slowed down. In terms of raw materials, the emphasis has shifted towards plastics and synthetic textiles, and the manufacturing technology is continuously being modernized.
Fashion in the early 1950s was determined by ideological constraints, centered on women working in factories.
By the 1960s, the system had eased, and adapting to fashion became increasingly important.
1968. január 1-jén bevezették az Új gazdasági mechanizmust, melynek értelmében csökkent a központi tervezés szerepe és nőtt a vállalati önállóság a termelés és a beruházások terén. Egyes termékek árai pedig akár a piaci keresletnek megfelelően is alakulhattak.
Megkezdték a gyártmányszerkezet fejlesztését. Új termékekkel jelentek meg a piacon: esőcsizma, autóscipő, textil felsőrészű futballcipő, sportcipő. „Az igény megnövekedett, a sportcipő tömegfogyasztási cikk lett.” (Tisza Cipő Lap, 1977.)
Nyugaton ott volt a Converse, az Adidas…, nálunk kezdetben a tornacipő lett a szüleik generációja ellen lázadó fiatalok kedvelt utcai viselete az Alföldi papucs mellett. Martfű sportcipő-történelmének egyik fontos lépése a Hungarocoophoz kötődik. A francia Adidas cég is felfigyelt a magyar termékekre.1969-ben meg is kötötték az első szerződésüket.
Az 1960-as évek végére megnőtt a márkák, a védjegy és velük együtt a reklám szerepe.
A reform, a divat szerepének újjáéledése, a termékek fejlesztése, az edzőcipők iránti igény, az Adidas-szal való kooperáció mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Tisza Cipőgyár „márkásítsa” termékeit.
1968. it was introduced on January 1 A new economic mechanism, which in its sense, the role of central planning has decreased and corporate independence in the field of production and investments has increased. And the prices of some products whether according to market demand also they could have formed
They started developing the production structure. They appeared on the market with new products: rain boots, car shoes, football shoes with textile upper, sports shoes. „Demand increased, sports shoes became a mass consumer item.” (Tisza Shoe Newspaper, 1977)
In the West, there was Converse, Adidas…, in our country sneakers initially became the popular street wear for young people rebelling against their parents’ generation, along with Alföldi slippers. One of the important steps in Martfű’s sports shoe history is linked to Hungarocoop. The French company Adidas also noticed Hungarian products. They signed their first contract in 1969.
By the end of the 1960s, the role of brands, trademarks and, with them, advertising had increased.
The reform, the revival of the role of fashion, the development of products, the demand for trainers, and the cooperation with Adidas all contributed to Tisza Shoe Factory „branding” its products.
A hagyományos, standard termékek, mint gumicsizma, tornacipő, kismama cipő iránti kereslet adott egyfajta termelésbiztonságot a cégnek. Az üzlethálózat bővítésének tervével növelni akarták a vásárlóközönséget egyéb termékeiknek is.
Ezekkel párhuzamosan megindult a Tisza márka marketingelemeinek kidolgozása és az első tervek a márka népszerűsítésére. Célul tűzték ki, hogy ezeket megismertessék a vásárlókkal, aki ezek láttán a Tisza Cipőgyár termékeit azonosítsa. És ami a legfontosabb, az azonosítás egyben jelentsen minőségi terméket is.
1971-ben megnyílt a Tisza Cipő új mintaboltja Martfűn, a Művelődési Központtal szemben, óriási, színes neon felirattal, modern berendezéssel.
„Kabala-figurája” is lett a Tisza márkának az 1970-es évek első felében – a balkezes suszterfigura Foky Ottó Munkácsy-díjas animációsfilm-rendező nevéhez kötődik (Mirr-Murr, Tévé Maci, Misi mókus megalkotója).
Az Adidassal kötött szerződést 70-ben, majd 1975-ben is meghosszíbbították, ekkor A Tisza Cipőgyár egymillió pár futball- és edzőcipőt szállítását vállalta a sportcikkek gyártásával és értékesítésével foglalkozó világcég számára.
The demand for traditional, standard products such as rubber boots, sneakers, and maternity shoes gave the company a kind of production security. With the plan to expand the store network, they wanted to increase the customer base for their other products as well.
In parallel with these, the development of the marketing elements of the Tisza brand and the first plans to promote the brand began. The goal was to introduce them to customers, who would identify the products of the Tisza Shoe Factory after seeing them. And most importantly, identification should also mean a quality product.
In 1971, the new model shop of Tisza Shoe opened in Martfű, opposite the Cultural Center, with a giant, colorful neon sign and modern furnishings.
„It also became the mascot of the Tisza brand in the first half of the 1970s ” the left-handed cobbler figure is associated with the name of Ottó Foky, Munkácsy award-winning animation film director (creator of Mirr-Murr, Tévé Maci, Misi squirrel).
The contract with Adidas was extended in 1970 and again in 1975, at which time The Tisza Shoe Factory undertook to supply one million pairs of football and training shoes to the global company engaged in the production and sale of sporting goods.
1980-ra a Tisza Cipőgyárnak sikerült felépítenie a Tisza márkát, és sorra nyerte a kitüntetéseket, díjakat. Stabil piacokat épített ki keleti-nyugati irányba. Termékeit 3 világrész 40 országába exportálja, a szocialista államok közül legtöbbet a Szovjetunióba, nyugati irányban pedig a legfejlettebb tőkés országokba (USA, Anglia, NSZK, Franciaország).
1977-78-ban pedig örömmel tudósítottak az új ’T’ logóról: „Díszítése is egységes, csupa „T”-betű, az van a talpon, az oldalrészen, a nyelven és a sarokrészen. Ez a magyar sportcipőgyártás csúcsa!” (Dunántúli Napló 1978.)
Az 1970-es évekre tehát sikeres lett a vállalat saját cipőgyártási programja, amely a hazai minőségi és tömegsport magas színvonalú ellátását szolgálta, Adidas minőségben, de helyi tervezéssel, magyar alapanyagokból.
By 1980, the Tisza Shoe Factory managed to build the Tisza brand and won awards and prizes one after the other. He built stable markets in the east-west direction. It exports, its products to 40 countries in 3 parts of the world, most of the socialist states to the Soviet Union, and in the western direction to the most developed capitalist countries (USA, England, East Germany, France).
And in 1977-78, they were happy to report on the new ’T’ logo: „Its decoration also uniform, all „T” letters, it is on the sole, side, tongue and heel. This is the pinnacle of Hungarian sports shoe production!” (Transdanubian Diary 1978)
By the 1970s, the company’s own shoe production program was successful, which served to provide high-quality domestic quality and mass sports, in Adidas quality, but with local design, made of Hungarian materials.
Alapítása óta fő termékei a tömegcipők voltak. Ezek nem a divat után mentek, a funkció volt az elsődleges, pl. munkavédelmi cipők. Ám emellett képesek voltak olyan minőségi és korszerű termékek előállítására, melyekkel versenyképesek tudtak lenni az exportpiacokon is. Felismerték a marketing, piackutatás, védjegyeztetés fontosságát. Fontos volt, hogy ne csak kövessék, hanem előrejelezzék a divatot!
Nemcsak Magyarország legnagyobb cipőgyárává vált, Európában is az első három közé tartozott.
Több mint 6000 dolgozó, évente mintegy 12 millió pár cipőt készített. Ebből 1975-ben 9.300.000 pár bőrcipő volt. Gumigyára évente 30 millió talp alapanyagát állította elő, a magyarországi talpszükséglet 3/4-ét innen elégítették ki.1978-ban megkezdték a talpak exportját is.
A martfűi gyárhoz csatolták a debreceni, kunszentmártoni és mezőtúri üzemeket is.
Az állami cipőgyárak, cipőgyártó szövetkezetek és a cipőkereskedelmi vállalatok részvételével évente kétszer, tavasszal és ősszel rendeztek börzéket. Itt kerültek bemutatásra a következő szezon modelljei, a kereskedelmi vállalatok ekkor adhatták le megrendeléseiket.
A belkereskedelem fontos részét képezték a saját mintaboltok. 1983-ban határozta el a vállalat a saját bolthálózat fejlesztését: a meglévő kilenc mintabolt fejlesztését, újabb üzletek nyitását. A folyamat elkezdődött, a boltok száma 1985-ben már 18 volt.
1985-ig a cipőgyár csak a szakági külkereskedelmi vállalatokon keresztül intézhette import és export tevékenységét, csak ezután kapott önálló import-export jogot.
Az export együttműködések közül kiemelten fontos volt az Adidas-szal folytatott kooperáció, mely 1969-től 1993-ig mintegy 30 millió cipő kivitelét jelentette. A deviza mellett a legnagyobb sportcipőgyártó cég technológiai tudása is a cipőgyár javára szolgált, ennek köszönhette saját sportcipőinek folyamatos fejlesztését, magas minőségű színvonalát.
A szocialista export terén a Szovjetunió volt a legnagyobb kereskedelmi partner, emellett számos európai és közel-keleti országgal tartott fent kereskedelmi kapcsolatot.
Since its founding, the main products have been mass shoes. These did not go after fashion, the function was the priority, e.g. safety shoes. But in addition, they were able to produce quality and modern products with which they were able to be competitive on the export markets as well. They recognized the importance of marketing, market research, and trademark registration. It was important not only to follow, but to predict fashion!
Not only did it become the largest shoe factory in Hungary, it was also among the top three in Europe.
More than 6,000 workers made about 12 million pairs of shoes a year. Of these, there were 9,300,000 pairs of leather shoes in 1975. Its rubber factory produced the raw materials of 30 million soles per year, 3/4 of Hungary’s sole needs were met from here. In 1978, they also started exporting soles.
The factories in Debrecen, Kunszentmárton and Mezőtúr were also attached to the Martfű factory.
Exchanges were organized twice a year, in spring and autumn, with the participation of state shoe factories, shoe manufacturing cooperatives and shoe trading companies. The models for the next season were presented here, when commercial companies could place their orders.
Own sample stores were an important part of domestic trade. In 1983, the company decided to develop its own store network: the development of the existing nine sample stores, the opening of new stores. The process began, the number of shops was already 18 in 1985.
Until 1985, the shoe factory could only manage import and export activities through specialized foreign trade companies, only then did it receive independent import-export rights.
Among the export collaborations, the cooperation with Adidas was particularly important, which meant the export of around 30 million shoes from 1969 to 1993. In addition to foreign currency, the technological knowledge of the largest sports shoe manufacturing company also benefited the shoe factory, thanks to which it was able to continuously develop its own sports shoes and their high-quality standards.
In terms of socialist exports, the Soviet Union was the largest trading partner, and it also maintained trade relations with many European and Middle Eastern countries.
A ’T’ logó, az írott ’tisza’ felirat, a „Minden időben Tisza cipőben” szlogen és Tisza Misi (máshol Csiriz Gyuri) figurája. Ez a négy elem képezte a Tisza Cipőgyár marketingjének alapját. A „márkázás”, a logók, szlogen védjegyeztetése ma megszokott dolog, de a 70-es években fontos újításnak számított.
A logók, a feliratok felkerültek a cipősdobozokra, bélyegzőkre, a szórólapokra…, de ezek mellett sok lehetőség kínálkozott a mindennapi használati eszközökben: kártyanaptárak, szatyrok, kulcstartók, tollak stb. Az emblémázott pohárkészletek sok-sok fajtájának ajándékozását általában jutalomhoz, nyugdíjazáshoz kapcsolták. Néhány évig ’tisza’ feliratos aranygyűrűt is kaphattak az arra érdemes dolgozók. A díszcipőket sokféle változatban készítették, jórészt a Kísérleti Műhelyben.
Persze ezeken túl számos reklámfogással élt a Tisza Cipőgyár, együttműködtek több sportegyesülettel, pl: Honvéd.
1982-ben pedig elkészül az a tévéreklám, aminek zenéjét sokan dúdolni kezdjük a szlogen olvasásakor. A reklámokon túl is találkozhattak a tévénézők a Tisza sportcipőkkel. Gondoljanak csak a Tévétornára!
The ’T’ logo, the written ’tisza’ inscription, the slogan „At all times in Tisza shoes” and the figure of Tisza Misi (elsewhere Gyuri Csiriz). These four elements formed the basis of the marketing of the Tisza Shoe Factory. Trademarking „branding”, logos, and slogans is common today, but it was an important innovation in the 70s.
Logos, signage were added to shoeboxes, stamps, flyers… but besides these, there were many possibilities in everyday use tools: card calendars, bags, keychains, pens, etc. Gifting many, many varieties of emblazoned cup sets was usually associated with rewards and retirements. For a few years, deserving workers could also receive a gold ring with the inscription ’tisza’. The decorative shoes were made in many versions, mostly in the Experimental Workshop.
Of course, in addition to these, the Tisza Shoe Factory used many advertising tricks, they cooperated with several sports associations, e.g. Honvéd.
In 1982, the TV commercial was created, the music of which many of us start humming when reading the slogan. TV viewers could also come across Tisza sports shoes in addition to advertisements. Just think of the TV tournament!
A cipőket az általában hét-nyolc tagú tervezőosztály készítette, élükön az iparművész végzettségű osztályvezetővel. A modelleket meghatározta többek között a funkció, a divat és az anyag. Az ihletet nemzetközi kiállítások adták, ahol bemutatták az aktuális divatszíneket, az új anyagokat, modern szabásokat.
A modelleket évente két alkalommal, ősszel és tavasszal cipőbörzéken mutatták be a kereskedőknek, vállalatoknak, az ott kiválasztott darabok kerültek gyártásra. Külön kollekció készült szovjet, NDK, nyugati exportra, külön az Adidasnak stb., évente összesen több mint 2000 modellel!
A cipőtechnológiai osztály feladata volt a próbagyártás, ahol az esetleges hibák kiütközhettek a nagyüzemi gyártás megkezdése előtt. A sorozatpróba tapasztalatait kiértékelték, ha kellett változtattak, ha nem, akkor elindulhatott a gyártás.
The shoes were made by the design department, which usually has seven or eight members, headed by the head of the department with a degree in industrial arts. Models were defined by function, fashion and material, among others. The inspiration came from international exhibitions, where current fashion colors, new materials, and modern cuts were presented.
The models were presented to companies twice a year, in autumn and spring, at shoe fairs, and the pieces selected there were produced. A separate collection was made for Soviet, GDR, Western export, separately for Adidas, etc., with a total of more than 2,000 models per year!
The shoe technology department was responsible for trial production, where possible defects could be detected before large-scale production began. The experience of the series test was evaluated, if necessary changes were made, if not, production could start.
1981-ben a Duna Intercontinental előkelő szállodájában tartotta története legnagyobb kiállítását a Tisza Cipőgyár.
A kiállítás címe: Tiszától a Csendes-óceánig, hiszen az akkor 40 éves gyár a tiszaparti gyárnak a több mint 16 ezer kilométerre lévő Fidzsi-szigeteken is voltak piacai. Minőséget, mennyiséget, kínálatot és fejlesztéseket, a lábbelik mellett a gumigyártás termékei is szerepelnek a kiállításon. Több mint ezer cipőmodellt vonultattak fel, melyeknek egy része már elérhető a boltokban.
Kíváncsiak voltak a közönség véleményére is, akik kedvenc modelljeikről kérdőíven szavazhattak. A gyár vállalta, hogy a húsz legsikeresebb modell elérhető lesz a Skála boltokban is. A termékbemutató így közvélemény-kutatás is egyszerre, képet kaphattak a vásárlók igényeiről, ízléséről.
In 1981, the Tisza Shoe Factory held the largest exhibition in its history in the prestigious hotel of the Duna Intercontinental.
The title of the exhibition: From the Tisza to the Pacific Ocean, since the then 40-year-old factory also had markets in Fiji, which is more than 16,000 kilometers away. Quality, quantity, offer and developments, in addition to footwear, the products of rubber production are also included in the exhibition. More than a thousand shoe models were presented, some of which are now available in stores.
They were also interested in the opinion of the audience, who could vote on their favorite models through a questionnaire. The factory undertook that the twenty most successful models will also be available in Skála stores. The product presentation was thus a public opinion survey at the same time, they could get an idea of the needs and tastes of the customers.
A rendszerváltás körüli évek sok nehéz változást hoztak a Tisza Cipőgyár életében.
Az állam kihátrált a vállalataiból, minimálisra csökkentek a nagy állami beruházások és megrendelések. A szabad import nem csak minőségi cipők behozatalát tette lehetővé, de megjelentek a piacon az összefoglalóan csak kínai jelzővel illetett termékek. A Szovjetunió és a KGST szétesésével a keleti piac nagy része elveszett. 1993 után az Adidas keletre vitte a gyártást. Hiába nőtt a sportcipők iránti kereslet, a vásárlók a beáramló világmárkákat választották.
A Tisza Cipőgyár első megoldásként Rt-vé alakult, majd 1992-ben szervezeti átalakítással divíziókra, önállóan működő, de közösen gazdálkodó egységekre vált szét. Megkezdődött a gyár privatizációja. 1993-ban a Legero, majd 1998-ban a Salamander vásárolta be magát a cégbe, addigi bérmunkás kooperációs szerződések szorosabbá fűzésével.
Több próbálkozása is volt a gyárnak az egyre nehezebbé váló helyzet megoldására.
És hogyan volt tovább?
„Legyen annyi elég, bármilyen szél rázta, tépte, cibálta, kényeztette Martfű fáit, a régi gyártelepen még most is készül cipő, szandál, csizma, mint egykor rég”
The years around the regime change brought many difficult changes in the life of the Tisza Shoe Factory.
The state backed out of its companies, large state investments and orders were reduced to a minimum. Free imports not only made it possible to import quality shoes, but products with only the Chinese label appeared on the market. With the disintegration of the Soviet Union and Comecon, much of the eastern market was lost. After 1993, Adidas took production east. Despite the increase in demand for sports shoes, customers chose the influx of global brands.
As a first solution, Tisza Shoe Factory was transformed into Rt, and in 1992, with organizational restructuring, it was separated into divisions, independent but jointly operating units. The privatization of the factory began. In 1993, Legero and then in 1998, Salamander bought themselves into the company, by tightening the cooperation contracts for salaried workers.
The factory had several attempts to solve the increasingly difficult situation.
And how was it going?
„Let that be enough, no matter how wind shook, tore, teased, pampered Martfű’s trees, shoes, sandals, and boots are still made at the old factory, as they used to be”
Gere Péter, Hegedűs Kálmán, Farkasdy Melinda, Lukács Zsolt, Molnár Ernő, Müller Fruzsina, Valuch Tibor és Simonovics Ildikó kutatásaiért, Farkas Imrének és Máté Gizellának a Tisza cipőgyári történetekért, a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárának, a Fortepan fotóarchívumnak és a Pilkó Bt.-nek.
Köszönet a szakmai segítségért Béltekiné Nádas Erzsébetnek, Gajdos Teréznek, Asztalos Árpádnak, Berényi Ferencnek, Bodó Imrének, Kontér Sándornak, Kóródi Sándornak, Molnár Ferencnek.
Köszönet a korabeli öltözetekért ifj. Kánya Zoltánnak és Szilvás Józsefnek.
Köszönet a cipőgyár igazgatóinak, vezetőinek, köszönet annak a több mint 10.000 embernek, akik az évek során a cipőgyárban dolgoztak és azoknak, akik emlékeit velünk megosztották.
Péter Gere, Kálmán Hegedűs, Melinda Farkasdy, Zsolt Lukács, Ernő Molnár, Fruzsina Müller, Tibor Valuch and Ildikó Simonovics for their research, Imre Farkas and Gizella Máté for Tisza shoe factory stories, the Hungarian National Archives Jász-Nagykun-Szolnok County Archives, a Fortepan photo archive and Pilkó Bt.
Thanks to Erzsébet Béltekiné Nádas, Teréz Gajdos, Árpád Asztalos, Ferenc Berényi, Imre Bodó, Sándor Kontér, Sándor Kóródi, Ferenc Molnár for their professional help.
Thanks for the period clothes, jr. To Zoltán Kánya and József Szilvás.
Thanks to the directors and managers of the shoe factory, thanks to the more than 10,000 people who worked in the shoe factory over the years and to those who shared their memories with us.
Hely- és Ipartörténeti Gyűjtemény
Cím: 5435 Martfű, Mártírok út 1
Tel.: (56) 450 146
E-mail: martfugyujtemeny@gmail.com
Hétfő – Péntek: 8.00-17.00
Hétvégén előzetes bejelentkezés szükséges.
Csoportok részére, előzetes bejelentkezés alapján a nyitvatartási időtől eltérő időpontban is lehetőség van látogatásra.
A weboldal fejlesztése a Nemzeti Kulturális Alap 
támogatásával valósult meg.
Copyright 2025 Martfűi Hely- és Ipartörténeti Gyűjtemény – Készítette: HG WEB Kft.